magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Miben más egy-egy élet?
A szabadságban...

Mindenkinek mást jelent a szabadság.
Van, akinek a fizikai síkon levő szabadság adja meg ezt az érzést. Nem viseli el senki irányítását maga fölött. Sem a munkájában, sem a társkapcsolatában. Nem akar, nem tud mélyen kötődni semmihez, senkihez sem igazán. Ez adja neki a szabadságérzetet.

Van, akinek teher a választás szabadsága, hisz nem tudja, merre menjen, nincs elég önbizalma, hite, fél, hogy ügyetlen lesz, kinevetik, s számára az a jó, ha valaki irányítja.
Ez fakadhat kényelmességből, lustaságból is.
Könnyebb sokszor a kitaposott úton menni, mint utat törni.

Az igazi szabadság a szívünkben belül található.
Lehetünk szabadok akkor is, ha kívülről nem úgy látszik.
Ha az időnk, munkánk fölött mások rendelkeznek, a főnökünk, társunk egész nap bennünket ugráltat. Ha fizikailag be is vagyunk zárva. Mert a lélek szabadsága belül található.

Szabadok akkor lehetünk, amikor nem kritizálunk, nem arra gondolunk, hogy okosabbak, gyorsabbak, ügyesebbek lennénk egy-egy élethelyzetben.
Mert a legnagyobb kötést számunkra a bennünk levő ítélkezés hoz.
Amikor mások felett pálcát törünk.
Minél több dologról levesszük az ítélkezést, annál több dologban szabaddá válunk.

Életünkben többször élünk meg fájdalmas eseményeket, amikor úgy érezzük, hogy bennünket bántottak. Úgy érezzük, hogy nem figyeltek ránk, becsaptak, nem szeretettek eléggé.
Másokat kapzsinak, irigynek látunk.
Úgy éljük meg az eseményeket, hogy durván beszéltek velünk, esetleg bántalmaztak.

A fájdalom jelez. Ahol jelez, azon a területen nem vagyunk középen, azon a területen nincs bennünk harmónia. A fájdalom a hiányosságunkat mutatja.
A durvaságunkat, kapzsiságunkat, szeretetlenségünket, irigységünket.
Ezt a hiányosságot vállalni nehezebb, mint pálcát törni mások felett.

A megítéléstől szabaduljunk, ne az eseményektől! Meg kell tapasztalnunk azt az érzést, amit mások élnek át, mikor mi vagyunk durvák, kapzsik, szeretetlenek. Mert csak a másik oldal fájdalmát megélve tudjuk érzékelni a másnak okozott fájdalmat. Mikor legközelebb ismét úgy viselkednénk, eszünkbe fog jutni, hogy a "másik oldalon" nem is olyan jó lenni.
Engedjük el a megítélést! Mondjuk ki, hogy akkor úgy gondoltam, most már nem így gondolom. Már máshonnan nézem, már másképpen látom.

Ez már igazi szabadság!
A lélek szabadsága.
Mert a szabadság: nem a kibújás a dolgok alól, hanem az, hogy megéljük a helyzeteket, tanulunk belőlük, harmóniába kerülünk a világgal, önmagunkkal.