magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Olvasnivalók

A teljesség igénye nélkül, esetenként a forrásanyag írójának megjelenítése nélkül kerültek/kerülnek fel erre az oldalra azok az írások, gondolatok, melyek engem megérintettek, melyek rám nagy hatással voltak, s amire szeretném a figyelmet felhívni, s megosztani mindenkivel.

Szívem tiszta szeretetével adom tovább. - Kérlek görgess lejjebb, az írás lent jelenik meg!

Történetek

Megérintettek, szívemre hatottak. Talán neked is...

A férfi a vidéki város szűk kis utcáin sétálgatott. Volt ideje, ezért minden kirakat előtt, minden üzlet előtt, minden téren megállt egy pillanatra. Ahogy befordult az egyik utcasarkon, hirtelen szerény kis boltocska előtt találta magát, melynek napellenzőjén nem volt felirat. Kíváncsian közelebb lépett a kirakathoz, arcát odatapasztotta, hogy belásson a sötét üvegen… Odabent csak egy állványt látott, melyen kézírással ez állt:

IGAZSÁGBOLT

A férfi elcsodálkozott. Azt hitte, valami fantázianév, és el nem tudta képzelni, mit árulhatnak itt. Bement.
Az első pultnál álló eladónőhöz fordult, és megkérdezte tőle: „Elnézést, ez itt az igazságbolt?”
-Igen uram. Milyen jellegű igazságot keres?
Részigazságot, viszonylagos igazságot, statisztikai igazságot, teljes igazságot?

Szóval tényleg igazságot árultak. Álmában nem gondolta volna, hogy ilyesmi megeshet. Bemegy valahová, és hazaviszi az igazságot, hát ez csodálatos.
-Teljes igazságot – vágta rá gondolkodás nélkül.
„Annyira elegem van már s sok hazugságból, ferdítésből”- gondolta.
„Nem akarok több általánosítást, magyarázkodás, sem csalást vagy ámítást.”
-Tökéletes igazságot- ismételte el nyomatékosan.
-Rendben van, uram, fáradjon utánam.
Az eladónő átkísérte a vevőt egy másik osztályra, s egy mogorva ábrázatú eladóra mutatva így szólt” Az az úr majd kiszolgálja!”

Az eladó közelebb lépett, s megvárta, amíg a férfi megszólal.
-A maradéktalan igazságot szeretném megvásárolni.
-Aha. Elnézés, uram, azt is tudja, hogy mibe kerül?
-Nem. Mibe? -kérdezte csak úgy megszokásból.
Szó, ami szó, tudta, bármit megadna a hiánytalan igazságért.
-Hogyha elviszi- szólalt meg az eladó, akkor az az ára, hogy soha többé nem tud az álmaiba menekülni, látni fogja a valóságot, úgy, ahogy van.
- Nem lesz hova menekülnöm? - Hideg borzongás szaladt végig a férfi hátán.

-Kö…köszönöm…….Elnézést….- hebegte.
Sarkon fordult, és földre szegezett pillantással kisietett az üzletből.
Kicsit elszomorodott, mikor rádöbben, hogy még nincs felkészülve az örökérvényű igazságra, hogy még mindig szüksége van némi hazugságra, melyben megnyugvást talál, néhány mítoszra és eszményképre, melyben menedékre lelhet, némi magyarázkodásra, hogy ne kelljen szembesülnie önmagával…
„Talán majd később” – gondolta.