magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Hol akad el boldogságunk - talán a túlzott rendben?

Már az is baj lehet?
Hogy rendet akarunk magunk körül!? Na, ne!

Mi lehet az oka annak, ha túlságosan ragaszkodunk a rendhez, tisztásághoz?

Mi is a rend valójában?

A rend tulajdonképpen - elválaszt.
Kategorizál, fakkokba tesz - mindent a helyére. Kintről befelé osztályoz, egyre kisebb „dobozokba” rendez. Ahogy pl. az újságnak a nappaliban van a helye, azon belül az újságtartóban, ott is mindegyiknek a maga helyén – s megszületik a rendérzés bennünk - ami jó.

Szükségünk van erre, hisz a rend által tudunk elővenni bármit egy pillanat alatt – pl.: a gémkapcsot nem a konyhában, nem a lábosok között keressük. Ez jó, ezzel időt nyerünk.

Akkor miért lenne baj a Rend?

Földi világunk a „káosz” szétválasztásával kezdődött. Minden két pólusra szakadt.
Hidegre - melegre, sötétre – fényre, szélesre - keskenyre, s sorolhatnánk.
Ezek egymást tartják egyensúlyban. És középen van a Rend.

De akkor hol van az elakadás? Miért baj a túlzott precízség?

A fő hangsúly itt a túlzott szón van! Ahol megjelenik a túlzás, ott eltérünk az „arany középtől”. Meg kell jelenni a másik végletnek is, hisz a világunk az egyensúlyra törekszik.

Ebben az esetben ez mi lehet?

Ha túlságosan ragaszkodunk ahhoz, hogy minden tárgy a helyére kerüljön - egy morzsa se essen a földre, az újság még véletlenül se heverjen a kanapén, a kabát a nappaliban – akkor valahol ott kell lenni a túlzott rend mellett a rendetlenségnek, a káosznak is.
E kettő együtt tud egyensúlyt teremteni.

De hol?  - Hiszen kívül, a látható világban minden a helyén van - túlzottan is!

Igen. Ha kint ekkora a rend, akkor bent kell lenni a rendetlenségnek!
Épp akkorának, mint amekkora a túlzásba vitt precíz rend odakint.

Az élet energia. Ha minden energiát kívülre teszünk, azt valahonnan el kell venni.
S azt bentről, az emberi kapcsolatainkból tudjuk meríteni.
Veszekszünk, ha egy morzsa leesik a földre, ha a cipő elöl marad, a könyv kint felejtődik.
A lélek fizeti ki annak az árát, hogy minden feszesen a helyén álljon.
Az anyag és a lélek egyensúlya borul fel ilyenkor.

A veszekedés, mely árán a túlzott rendet elérjük – szeretetlenség.
Veszek-szem - elveszem a másik energiáját.
Honnan? A szeméből – mely a lelke.

Hidegség van bennem. Minden vagyok, csak boldog nem.
Nagy árat fizetünk azért, hogy tökéletes rend legyen! Már nem a középen levő vékony pallón megyünk.

Mit tegyünk akkor? Hagyjuk, hogy minden a feje tetejére álljon?

Nem, nem! Az a másik véglet lenne!
Törekedjünk az egyensúlyra!
A kint és a bent közöttire!

Ne vigyünk semmit túlzásba!
Nem tragédia, ha félrecsúsznak a párnák a kanapén, ha elöl marad a furulya, bekerül a kabát a nappaliba!
Igen, igen … nem ott helye, nem is érezzük a rendetlenségben jól magunkat, helyre szeretnénk tenni. De nem mindegy, hogyan!

Lehet szó nélkül, szeretettel, példát mutatva, de veszekedhetünk is.
Meg is kérhetjük az „illetékest”, aki széthagyta dolgait, hogy tegye a helyére – de türelmetlenek ne legyünk!

Ne erőből akarjuk, hanem középpontunkból, ahol a szeretet van!
Béke csak akkor lesz, ha a lelkünkben is béke van, ha békét szeretnénk.



Ez a cikkem a Femcafe.hu-n is megjelent: Ha kint túl nagy a rend, bent, a lélekben rendetlenség uralkodik