magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Miben más egy-egy élet?
A harmóniában...

Harmónia = közép = egyensúly.
A mesékben az öreg király birodalma – ahonnan indulunk, s ahová érkezünk.
Isten birodalma.

A Föld két - pólusú, így az ellentétek megjelennek, egymást kiegészítik.
(Lent-fönt, sötét–világos, édes-sós, hideg-meleg, szeretet-gyűlölet, férfi-nő.)
Amennyiben eltérünk a középtől, bármely irányban, annak az ellentétét is meg kell élnünk, hogy az egyensúly fenn maradhasson.

Egy-egy kapcsolatban vannak bevállalások.
Nem is tudunk róla, alapszemélyiségünkből, tulajdonságainkból erednek.
Egyikünk mutatja az egyik oldalt, a másikunk az ellenkezőjét. Mert így tudunk "egy csapat" lenni, így egészítjük ki egymást.
Pl. ha az egyik fél, vagy egyik csoport bevállalja a türelmetlenséget, gyorsaságot – akkor a másik oldalnak türelmesnek, higgadtnak kell lenni, hogy az egyensúly fennmaradjon.
Egyikünk túlzott mértékben konzervatív, a másikunknak bohókásnak kell lenni az egyensúly érdekében.

Így van ez a házaspároknál is.
Pl. ha az egyik bőbeszédű, egy percig nem tud hallgatni, akkor a másik fél ezt úgy egyensúlyozza, hogy együtt tudjanak maradni, hogy csendben van. Vagy – az egyikük nagyon gyors, mindent rögtön elintéz, megold, a másik ellensúlyozásképpen csak ül, s lustának tűnik.
A kapcsolat viszont csak így tud fennmaradni, mert minden az egyensúlyra törekszik.

Ha ezeket tudnánk, akkor tudatosan irányíthatnánk, hogy a kapcsolatban levő egyensúly külön – külön is megjelenjen.
Pl. ha nem én beszélek egész nap, hagyom, hogy a másik is szóhoz jusson, akkor nem kellene a társamnak bevállalni a hallgatag, csendes szerepet. Beszélne is, s hallgatna is.
Vagy – ha én nem tennék meg mindent, a másiknak is jutna. Nem kellene akkor annyit veszekedni – hisz egyensúly lenne bennünk is, a kapcsolatban is.

A hozott tulajdonságainkat meg kell élni, mert csak utána tudunk változni, változtatni.
A másik szélsősége hívja fel a figyelmünket, a saját magunk szélsőségére.
Ahol feszítést érzünk, azon a területen van feladtunk, dolgunk, ott kell fejlődnünk, az egyensúly, a harmónia felé törekednünk.
Mindig olyan embert, történéseket vonzunk be magunk köré, ami/aki ezekre felhívja a figyelmünket. Ami történik, vagy, ahogy a másik él, viselkedik, az ő szélsőségességével.

Fontos, hogy a szélsőségek mögül ki tudjunk nézni. Meglátni a másik oldalt, a fájdalomban az örömet, a hallgatásban a bőbeszédűséget, a lustaságban a gyorsaságot.

Ha már a tanulnivalónk mindkét szélén voltunk, ismerjük a szélsőségeket, akkor tudunk középre kerülni. Más tapasztalása nem elég. Hiába mondják nekünk, hogyan kell – magunknak kell megélni a szélsőségeket, hogy vágyunk legyen egy idő után a közép felé.
A saját életem tapasztalásait kell levonnom. Pl. már tudom, hogy milyen szeretni, gyűlölni, szeretve lenni, gyűlölve lenni.
Megtapasztaltam.
Már tudok középen maradni, a harmóniában, a rendben.