magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Miben más egy-egy élet?
A gondolatok, szavak, tettek összhangjában...

Kimondunk dolgokat, de felelősséget nem vállalunk értük.
A következő pillanatban már másképpen gondoljuk, de nem vonjuk vissza, nem módosítjuk az előző gondolatot, nem is jut eszünkbe, hogy az energia elindul.
A gondolat erő.
Ha ezt megerősítjük szóval, megsokszorozzuk erejét.
A hatása megjelenik, a gondolat megteremtődik.

Pl.: Nem értjük, hogy hogyan jutottunk oda, hogy a társunktól elváltunk, akit valójában, legbelül, mindig is szerettünk. "De mi ezt nem akartuk!". Igen, ám a veszekedéseknél állandóan a másikhoz vágtuk, hogy "Váljunk el!", - ami abban a pillanatban tükrözte is az érzéseinket – de ezt később nem "töröltük".
Elindult a hógolyó, melyből lavina lett.

Mi teremtettük. Szép lassan belecsúsztunk abba, amit kijelentettünk. S nem értjük, hogy miért úgy alakul az életünk, ahogy alakul? Szeretnénk munka nélkül élni, mégis pénzhez jutni. Pár év múlva leszázalékolva járjuk az orvosokat.
Nem is gondolunk bele, hogy mi akartuk a pénzt munka nélkül. Megteremtettük.

Vállalnunk kell a felelősséget a gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért.
Gondoljuk meg, mikor azt mondjuk, hogy "Ehhez én buta vagyok!" – azzal mit vállalunk be? Igen, "ha buta vagyok" nem kell részt vállalni a dolgok folyásában, hisz "Úgy sem értem!".
Mégis jobb lenne, tisztább lenne inkább feltenni magunknak a kérdést:
"Miért nem akarok részt venni ebben a dologban?".
Így közelebb juthatnánk magunkhoz, működésünkhöz, önismeretünkhöz.

Ha mást mondunk, mint amit gondolunk, akkor azt a mást kell megtapasztalnunk.
Ha azt mondjuk, hogy "Engem nem kell, hogy szeressenek!", akkor azt!
Akkor ne csodálkozzunk, hogy eltávolodnak tőlünk a szeretteink, barátaink, s megéljük, hogy milyen "nemszeretve" lenni. Mi teremtettük!

Ha szeretetre vágyunk, akkor azt mondjuk!

Ne sértődjünk be, ne várjuk, hogy a másik kitalálja a gondolatainkat.
"Mert ha szeret, ha figyel rám, akkor tudni fogja!".
Előfordulhat, hogy fáradt már figyelni, s mi fájdalmasan vesszük tudomásul, hogy a másik annyira "nem szeret". Nem találta ki.
És egy újabb indokunk van a besértődésre. A lavina ismét elindul.

Nagyon sok energia szükséges ahhoz a másiktól, hogy még azt is észrevegye, hogy nem azt mondjuk, amit gondolunk. Ilyenkor felmerül a kérdés: Mi szeretjük-e vajon a másikat?

Mondjuk azt, amit valóban gondolunk, s utána tapasztaljuk meg a következményeit.
Hogy meddig megyünk a választott úton?
Ameddig ki nem mondjuk, hogy "Már ezt megtapasztaltam, már nem kell!" – akkor a tapasztalattal visszafordulhatunk.

A cselekedeteink is legyenek harmóniában a gondolatainkkal, szavainkkal.
Ha azt mondjuk, hogy a család a fontos, akkor ne vigyük az energiánkat titkos kapcsolatokba. A szavak mögött legyen tartalom.

Ha sportolni megyünk, ne kisestélyit vegyünk fel, amibe-színházba tudunk megjelenni, hanem sportruhát
Ez jelzi a kint és bent harmóniáját.

Ha már megéltük ezt is, azt is, ruhát válthatunk, s új tapasztalatokra tehetünk szert.
Merjünk felelősséget vállalni." Igen, ami történt, azt én akartam. Én. És nekem fáj.

És ha már nem jó, nekem van vágyam a kijavítására." Ez segítség! Ez gyógyító!