magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Miben más egy-egy élet?
A gondolatainkban...

Gondolataink teremtő erővel rendelkeznek, akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Panaszkodásunk, borúlátásunk, elégedetlenségünk, aminek nap, mint nap hangot adunk, hatalmas teremtő erővel dolgoznak a jövő, a jövőnk alakításán.
És a jövőnk az lesz, amit ma gondolunk. Még akkor is, ha nem hisszük.

"Figyeld meg, mit gondolsz ma.
Ez az, amit teremteni kívánsz.
Figyeld meg, mit mondasz ma.
Ez az, ahogy a kívánságod szerint lennie kell."

Így válunk teremtőkké.

Akkor vagyunk önmagunkkal összhangban, akkor van egyensúly bennünk, ha azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk.
Ez a hármasság: a gondolat, a szó, a tett egysége.

Mivel a gondolatainkkal teremtünk, lehetséges –e az, hogy soha ne érjen bennünk fájdalom, kudarc, balsors – mert elhatározzuk, hogy mostantól fogva csak szépet és jót gondolunk, szépet és jót mondunk, szépet és jót cselekszünk?

A Föld, a Harmadik dimenzió, kétpólusú.
Semmi nem létezhet az ellentéte nélkül.
Ebben a valóságban gyökerezik a mindennapi tapasztalataink döntő többsége.
A fény mellett meg kell jelenni a sötétségnek, a lágyság mellett a keménységnek, a szeretet mellett a félelemnek.

A fizikai világban meg kell ismernünk mindennek az ellentétét is, ahhoz, hogy értékké tudjon válni az, ami szép. Semmit nem tudhatunk a magasságról, amíg nem ismerjük a mélységet. Nem érték az egészség, amíg nem tapasztaljuk meg a betegséget.
Nem tudhatjuk meg kik és mik vagyunk, amíg nem kerülünk szembe azzal, amik nem és akik nem vagyunk.
Ez a célja a viszonyítási elméletnek, és a fizikai szinten létező életnek.
Mindaz, amik nem vagyunk, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk.
Először ne legyél, hogy utána létezhess! Ez az egyetemes "van - nincs, lét-nemlét".

Gondoljunk szépeket, igyekezzünk a fény felé, teremtsünk "fényt", de ne hibáztassuk magunkat akkor sem, ha sötét gondolatok járnak a fejünkben.
Meg kell élni az életnek ezt az oldalát is, azt az oldalát is.
(legtöbbször egyszerre vagyunk mindkét helyzetben, adunk is kapunk is, csalunk is, meg is csalatunk).

Nem tudunk mindig szépeket gondolni.
Ne essünk abba a csapdába, hogy mosolygunk akkor is, amikor nehéz gondolatok, feszültségek vannak bennünk, mert a szőnyeg alá söpört problémák csak egyre nőnek, addig, míg ki nem tör, hatalmas porfelhőt kavarva körülöttünk.
Vállaljuk azt, akik vagyunk, igyekezzünk kompromisszumot kötni, figyeljünk oda másokra, és vágyjunk a fény felé menni.

Az üközéseken, vitatkozásokon keresztül tudnak tisztulni gondolataink, lesznek egyre szebbek szavaink, tudunk egyre inkább a világ javára lenni tetteinkkel.

A két pólust megélve, tetteink mögött meg tud jelenni az a szó, az a gondolat, mely emelni tudja a világot. Ha már a tanulnivaló mindkét végén voltunk, megismertük a szélsőségeket, akkor tudunk középre kerülni.

Ezért a legtörékenyebb se feledje erejét, s a legerősebb se felejtse gyengeségét, mert megint a szélső pólusra kerül.

A fájdalom mögül tudjunk kinézni, s meglátni benne az örömet is.
Tudni, hogy az "itt sem olyan rossz, s az ott sem olyan jó".
Mindenben van világos és sötét is.