magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Miben más egy-egy élet?
A felnőtté válásban...

Sokan közülünk nem tudnak felnőni, nem tudnak kilépni a biztonságot adó, megszokott körülményekből, s egy helyben topognak.
Nagyon fontos a szoros kötelék, de fontos a leválás is!

Szükségük van a gyerekeknek a család összetartására, a "fészek melegre", - addig, amíg kicsik, amíg megtanulnak itt a Földön élni, eligazodni. Szükségük van addig arra a melegre, amit a család, a szüleik tudnak nekik adni szeretet, odafigyelés, gondoskodás, biztatás formájában, míg önállókká nem válnak, felelősséget nem tudnak vállalni önmagukért.

Ha érzik, tudják, hogy van "fészek meleg", s ezt nem csak a fizikai síkon élik meg, nem csak a testük kap biztonságos meleget, ennivalót, hanem a lelkük is át tud melegedni a család szeretetétől, odafigyelésétől – akkor már kicsiként ki mernek merészkedni ebből a fészekből, önállóan megtapasztalni a világot.
Otthagyhatjuk időnként gyermekünket a nagymamánál, aztán egyre gyakrabban és egyre hosszabb ideig. Ha bölcsödébe, óvodába kell mennie, a lelkében élő "fészek meleg" biztonsága által ott tud maradni anélkül, hogy tiltakozna.

Ha ezt megtapasztalják, a "fészek meleg" a lelkükbe költözik, eggyé válnak vele, hitük van, szeretetük van. Amikor vége van a gyerekkornak, a serdülő kornak, vágyuk van arra, hogy ők is építsenek fészket, megnézni, hogy az a meleg, az a szeretet, ami bennük van, mekkora fészek bemelegítésére elég.
Meg kell tapasztalni, hogy ki tud-e hűlni, s mitől kezd kihűlni, s hogyan lehet ezt megakadályozni, újraéleszteni.

Engedjük gyerekeinket felnőni, bízzunk benne, hogy értik, érzik, eggyé váltak a bennünk levő "fészek meleggel", s meg tudják oldani a felmerülő feladatokat.
Ne húzzuk vissza őket az aggodalmainkkal.
Ez olyan, mintha egy zsákot kötnénk rájuk, épp azokra, akiket talán a legjobban szeretünk. Mennének, de a félelmeink hátráltatják őket. Ha nem tanítottuk meg őket, ezeket a "zsákokat" visszautasítani, bizony a lendületes haladás helyett csak önmaguk vonszolása lehet.

Adjunk nekik biztonságot, hogy merjenek indulni, merjenek felnőtté válni. Megtapasztalni az Élet különböző formáit, sikereit, kudarcait - hogy rájöjjenek, hogy kudarcok nincsenek, csak tapasztalások.
Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mit szeretnénk, meg kell nézni, mit nem szeretnénk - csak így tudunk egyre gazdagabbá válni lelkünkben.

Merjünk leválni szüleinktől, merjük elengedni gyermekeinket.
Ha fáj is a búcsú, valahogy mégis érzi mindenki, hogy így van rendjén.