magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Miben más egy-egy élet?
Az elvárásokban...

Életünket nem egyszer keseríti meg az, hogy várunk, elvárunk valamit, s az nem teljesül. Ilyenkor tele leszünk feszültséggel, mérgesek leszünk, veszekszünk azzal, akitől elvártunk valamit, de nem teljesítette.

Mit is jelentenek ezek az elvárások?
Miért is várunk el valamit másoktól?
Mikor várunk el dolgokat?

Ha valamit nem tudunk mi megtenni, valamelyik területen hiányosságunk van, akkor olyan emberhez, emberek köré megyünk, akik azt meg tudják tenni.
A másik kiegészít bennünket, a mi hiányosságunkat.
Pl.: Nehezen igazodunk ki idegen helyen, idegen városban, akkor olyan partnert keresünk, aki jól tud tájékozódni. Nem tudunk nyelvet, keresünk egy tolmácsot.
Félünk a sötétben, mégis valamiért ki kell menni, olyan társat keresünk, aki nem fél.

De a legegyszerűbb: a nő keresi a kiegészítőjét, a férfit, a férfi keresi a nőt.
Mert mások. Mert – épp ellenkezőleg működnek, s így kiegészítik egymást.
Várjuk a másiknak azt az energiáját, ami nekünk nincs, s adjuk helyébe azt, ami nekünk van.

Lehetnek–e elvárásaink másokkal szemben? S ha igen, hol vannak a határaink?
Elvárhatom-e, hogy a másik figyeljen rám, ha én nem figyelek rá?
Elvárhatom-e, hogy kapjak, ha én nem adok?

A világegyetem működését az egyensúly tartja fenn.
Amikor ez nincs meg, akkor minden arra törekszik, hogy a harmónia beálljon.

Az "adok–kapok" kapcsolatnak egyensúlyban kell lenni, hogy tudjon hosszú távon működni. Amennyiben én kapok valamit, de nem adom vissza azt az energiát, erőt – akár fizikai szinten, akár egy mosollyal, tisztelettel, egy köszönömmel, egy szeretet teli pillantással – akkor felborul az egyensúly.
Addig, amíg nem rendezem az "adósságom", addig nem várhatok folytatást.
Mert a másik félben hiány, feszültség keletkezik. Érzi, hogy nincsenek az energiák egyensúlyban. Az adósságot rendezni kell. Ahogyan kifizetjük a gázszámlát. Fűtöttünk, melegedtünk, kaptuk az energiát – s annak az árát egyenlíteni kell. Ha nem, akkor nem várhatjuk, hogy újra kapjuk ezt a szolgáltatást. Akkor a kapcsolatnak vége lesz.

Hogy hol vannak ennek a határai?
Az egyénenként más. Valaki sokat tud adni, mert neki is sok van, míg fel nem tűnik neki, hogy ez az adás egyoldalú. Ha tudatosan élünk, akkor ezt fel tudjuk ismerni, s megkérhetjük a másikat, hogy az egyensúlyra figyeljen. Ha ösztönösen élünk, akkor a belső feszítés hatására, amit egy darabig megpróbálunk elnyomni, "vihar" keletkezhet, s ilyenkor vannak a veszekedések, összetűzések, egészen addig, míg az egyensúly be nem áll.

Létezik-e olyan kapcsolat, ami egyoldalú?

Az "adok-veszek" kapcsolat alól a kivétel az a szeretet, mely feltétel nélkül szeret.
Mely csak adni akar, de kérni semmit érte, mert ő a másik fejlődése, boldogsága által kapja meg a viszonzást.
Ez – az anyai szeretet.

Olyan, mint a Nap. Sugároz, ad, nem nézi, hogy mit kap a melegéért, csak melegíti "gyermekét".
Ez az a szeretet, amit már ő egyszer megkapott, s most azért tud egyensúly lenni, mert a "kapok energiáját" tovább adja.
Ez a szülői szeretet.

Itt, csak adhatunk, továbbadhatjuk, amit kaptunk.
De a párkapcsalatban, az egyensúlyra való törekvés fontos, mert úgy lesz hosszú távú a kapcsolatunk. Figyeljünk oda a másikra. Ne legyenek elvárásaink, csak annyit kérhetünk, amennyit mi is adunk. A lélegzés ritmusa itt is fontos. Kilélegzem, belélegzem.

Egyensúly van. Így válik széppé, harmonikussá életünk.