magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Miben más egy-egy élet?
Az Egyetemes Törvények Tudásában...

- Hogyan tudunk a körénk rendeződő és a bennünk levő nehézségekkel, saját "sárkányunkkal" megküzdeni?
- Mit tegyünk, hogy megtaláljuk azt a belső erőt, ami által képesek vagyunk felülemelkedni a problémáinkon?

Az életben nagyon sok mindent megtanulunk, írt és íratlan szabályokat. Többé - kevésbé tudjuk, hogy a paragrafusok miért büntetnek, mit nem cselekedhetünk, mit kell elkerülnünk.
Ki tanítja meg nekünk az Egyetemes törvényeket, a Kozmosz működését?

Elhiszzük, mert el akarjuk hinni, hogy ha senki nem látja gondolatainkat, cselekedeteinket – akkor azzal már nem kell elszámolnunk, akkor azt már "megúsztuk".
Pedig – nincs az a gondolat, tett, amit nem kéne megélnünk az ellenkező oldalról – így jönnek a nehézségek, fájdalmak, elakadások.
Sajnos, édesapáink, édesanyáink is már egyre kevésbé tudták, s így átadni sem volt módjuk azt, hogy az életben mindenért felelősséget kell vállalnunk.
Amit teremtünk, amit gondolunk, cselekszünk - az rendeződik körénk. Amit adunk másoknak, azt kell nekünk is megélni. Ha segítőkészek vagyunk, a bajban segítenek nekünk. Ha másokra nem figyelünk, átgázolunk egymáson, azt tapasztaljuk meg, hogy ránk sem figyelnek, rajtunk is keresztülgázolnak. Ha tudnánk, hogy így működik a világegyetem, talán szebben élnénk, kevesebb fájdalmat okoznánk.

Mi is ez az Egyetemes törvény? Honnan kaphatunk útmutatást megértésére?

A ma élő embernek, nekünk – nagyon fontos az anyag. Egyre rohanó világunkban, egyre inkább futunk a pénz után, mellyel egyre több, kézzel fogható "értéket" tudunk venni. Elszaladunk az igazi értékek mellet, semmire nincs idő. Az értéket "ma" a pénz jelenti, nem egy szívből jövő mosoly, nem egy meghitt perc, egy ölelés. Lelkünkben érezzük ezt az "ürességet", testünk jelez, beteg, depressziósakká, mosolytalanná válunk. Kapcsolataink felszínesek, nem is igazán érdekel más, a világ problémája, hisz nekünk is van elég.
Ha meg tudnánk állni, "rácsodálkozni egy pillangóra", ha nem futnánk, azt gondoljuk, kevesebb dolgot tudnánk megvásárolni. Megszólnának az ismerősök, kevesebbnek éreznénk magunkat. Úgyhogy rohanunk. Szívünkbe hidegség költözik, szellemünk igaz tudással nem gyarapodik. És mindezt tagadjuk, elhitetjük önmagunkkal, hogy ez nem igaz.

Mivel az anyag, a test számunkra nagyon fontos, ezért az anyag tanít bennünket az anyagtól való elszakadásra. Hogy ne ragadjunk bele a fizikai síkba! Nyissuk meg lelkünket, szellemünket, hogy e hármasság egységének a harmóniája a lelkünkbe költözhessen.
E harmónia által testünk is, lelkünk is, szellemünk is egészségessé válhasson.
Vágyjunk arra, hogy megértsük a felelősségvállalás fontosságát, hogy

Utat mutat nekünk a kristályvilág, a növényvilág – a természet megnyilvánulásain keresztül. Legyünk olyanok, mint a növény! Fejlődése a Föld mélyének sötétjében indul meg. Az egyik része lefelé fut a mélybe, az anyag felé igyekszik, a másik felfelé fut, a nap, a fény felé.
A harcot önmagunkban kell megvívni. És, nem segíthet nekünk igazán senki.
Ahogy a természet mutatja nekünk. Egy kiscsibe születése – ahogy a tojás belső sötétjében a csőrével belülről kell feltörni a héjat, hogy egy magasabb létsíkra jusson. Kívülről nem segíthetünk. Ha megtennénk, beszakadna, s a burok darabkái nem biztos, hogy jó, ha belülre potyognak. Ahogy a pillangó szárnybontásánál is a születés, a kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen.
A belső erő megkeresése elengedhetetlen.
Életünkben minden apró fejlődést magunknak kell megküzdeni. Így tud stabil tudássá válni.