magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Olvasnivalók

A teljesség igénye nélkül, esetenként a forrásanyag írójának megjelenítése nélkül kerültek/kerülnek fel erre az oldalra azok az írások, gondolatok, melyek engem megérintettek, melyek rám nagy hatással voltak, s amire szeretném a figyelmet felhívni, s megosztani mindenkivel.

Szívem tiszta szeretetével adom tovább. - Kérlek görgess lejjebb, az írás lent jelenik meg!

Történetek

Megérintettek, szívemre hatottak. Talán neked is...

David története

David Chetlahe Paladin 1985-ben avatott be életének történetébe, és 1986-ban költözött el az élők sorából.
Amikor találkoztam vele, olyan csodálatos erőt sugárzott magából, ami mindenképpen ritkaság számba megy.

David ereiben navajo indián vér csörgedezett, s rezervátumban nőtt fel az 1920-30 években. 11 éves korára már alkoholista volt. Tizenéves korában hagyta ott az otthonát, jelentő
rezervátumot, néhány hónapig tekergett a világban, majd munkát kapott egy tengerjáró kereskedőhajón. Ekkor 15 éves volt mindössze, de 16-nak adta ki magát.
A hajón barátságot kötött egy fiatal némettel és egy másik amerikai bennszülöttel. Együtt látogattak el számtalan kikötőbe szerte a Csendes-óceán területén. David hobbiból vázlatrajzokat kezdett készteni. Képeinek egyik tárgya a japánok által a déltengeri szigeteken épített bunkerek voltak. 1941-et írtak ekkor.
David bunkerekről készített vázlatai végül az amerikai hadsereg kezébe kerültek. Amikor behívták katonai szolgálatra, azt hitte, hogy művészként folytathatja majd katonai szolgálatát. Ehelyett azonban a nácik ellen létrehozott titkos hadműveletekben kellett részt vennie. A hadsereg navajo és más törzsekből származó amerikai bennszülötteket vont be a kémhálózatba. A kémeket az ellenséges arcvonalak mögé irányították, ahonnan információkat továbbítottak az európai támaszpontokra. Mivel minden rádióadást le lehetett hallgatni, bennszülött amerikai nyelven kellett kommunikálniuk, hogy az üzenetet ne tudják értelmezni.

Működése közben David egy csoport náci fogságába esett.  Borzalmasan megkínozták, többek között a padlóhoz szögezték lábait, és napokig ebben a helyzetben kellett állnia. Miután ezt a rettenetet túlélte, haláltáborba küldték, mivel „alacsonyabb rendű” fajhoz tartozott. Miközben a vagon felé taszigálták, egy gyorsabb mozgást parancsoló erős lökést érzett bordái között. Hátrafordult. Német barátja menetelt mögötte, akivel a kereskedőhajón ismerkedett meg.
Régi barátja elintézte, hogy fogolytáborba szállítsák, s a háború további éveit ott töltötte. Amikor a táborokat felszabadították, az amerikai katonák eszméletlenül, haldokolva találtak Davidre. Az Egyesült Államokba szállították, és két és fél évet kómában töltött egy katonai korházban. Amikor végre eszméletére tért, teste már olyannyira legyengült a táborban elszenvedett kínoktól, hogy járni sem tudott. Merevítőt erősítettek lábára, és mankó segítségével képes volt rövid távolságokra elvonszolni magát.

Elhatározta, hogy visszér a rezervátumba, elbúcsúzik a népétől, és végleg beköltözik a veteránkórházba. Amikor hazaérkezett, s barátai és családjának tagjai meglátták mivé lett, teljesen elborzadtak a látványtól. Összegyűltek, s tanácsot tartottak, hogy kitalálják, miként tudnak rajta segíteni. A tanácskozás után az öregek odamentek Davidhez, letépték a merevítőket a lábáról, kötelet kötöztek a derekára és bedobták a vízbe.

-David! Hívd vissza a szellemedet! – parancsolták neki. – Szellemed már nincs a testedben. Ha nem hívod vissza, elengedünk! Szelleme nélkül senki sem élhet! Szellemed jelenti az erődet!
„Szellemének” visszahívása, mint David mesélte, a legeslegnehezebb feladatot jelentette számára, melyet valaha is teljesítenie kellett.
-Sokkal keményebb volt, mint elviselni, hogy a lábaimat a padlóhoz szögezik. Láttam azoknak a náci katonáknak az arcát. Átéltem azokat a hónapokat a fogolytáborban. Tudtam, hogy el kell engednem a haragomat és a gyűlöletemet. Alig tudtam magamat fenntartani a vízen, majdnem megfulladtam, de imádkozni kezdtem, hogy a harag hagyja el a testemet. Csak ezért imádkoztam, és fohászom meghallgatásra talált.

David lábai teljesen meggyógyultak, majd sámán, lelkész és gyógyító vált belőle. A rajzoláshoz is visszatért, és kivételesen tehetséges művészként szerzett magának hírnevet.
David Chetlahe Paladin olyan erőt sugárzott szerte, mely olyan érzést keltett az emberekben, mintha maga a kegyelem áradna felé. Miután túlélte a hatalom legsötétebb oldalával való összeütközést és felülemelkedett azon a sötétségen, életének hátralevő részét gyógyítással töltötte, s arra bátorította az embereket, hogy „erejüket hívják vissza „az olyan élményekből, melyeket, az életerőt kiszipolyozzák a testünkből.

Dr. Caroline Myss: A lélek anatomiája – könyvéből+