magamról
írásaim
asztrológiai előrejelzések
olvasnivalók
kapcsolatfelvétel
köszönet

Miben más egy-egy élet?
A bűntudatban...

Mi a bűn?
Van-e egyáltalán bűn?
Mi szerint vagyunk bűnösek és ki szerint?

A régebbi korokban a bűnnek megvolt a maga jól felfogott helye. A vallások és a hatalom, ezek képviselői ezzel jelezték: "Te velünk tarthatsz, te meg már nem!". Ítéletet mondtak fölöttünk. Szinte nem találunk olyan bűnt, amely más társadalmakban, más időben, ne jelent volna meg erényként. Pl. gyilkosság = harci dicsőség.
Ezért hát, a bűn és a hatalom nagyon szorosan összekapcsolódnak.

Bűnös-e az, aki elbotlik, mutatva az úton levő követ, hogy más elkerülhesse?
Nem inkább meg kéne köszönni az utána jövőknek, hisz értünk tette. S azokért, akik előtte jártak, gyorsabbak voltak, a lábuk biztosabb volt, ám a követ el nem távolították.

Amit nem ismer a lélek, azt ki akarja próbálni. Keresi mindenki a szépet, az igazat, a harmóniát. Sok utat végig kell járnunk ahhoz, hogy tudjuk, hogy ez hol található.
Rá kell térni sok útra, hogy el tudjuk mondani, hogy számunkra ez jó út –e vagy sem? Amíg nem próbáljuk ki, addig nem tudunk véleményt mondani róla. A tapasztalásra szükségünk van! Bűn – e a tapasztalás?

Ítélkezünk mások fölött, kinevetjük, megkövezzük az elbotlókat, s aztán ha ugyanabba a helyzetbe kerülünk, mi sem tudjuk bölcsebben, okosabban megoldani.
Ha tudnánk, akkor nem ítélkeznénk – hisz emlékeznénk arra, mikor mi voltunk abban a nehéz helyzetben, segítenénk, erőt küldenénk a másiknak, hogy meg tudja oldani a feladatot.
Sok - sok életen keresztül megtapasztaljuk a különböző utakat, a szélsőségességeket, hogy egyszer csak középre tudjunk kerülni, ahol a harmónia, a szeretet uralkodik.

A bűnösség érzése megállásra késztet, elfogadjuk a külső világot hatalomként.
De - uralkodhat-e rajtunk valóban valaki, valami?
Ha a törvény szerint vagyok bűnös, akkor elfogadom a törvény hatalmát felettem. Ha a társam szerint vagyok bűnös, s azt is érezzük, elfogadom a társam hatalmát magam fölött.

Nem kötelező a bűnösséget elfogadni. Ha nem tudják rám akasztani, mert nincs fogódzója, akkor a terhét sem kell cipelnem. Akár börtönbe zárva is lehetünk szabadok.
Aki azt mondja: vétkeztem – az eltaszítja a tapasztalást. Eltolja magától azt a részt, ami által megélhet dolgokat, ami által fejlődhet. S ha eltolja magától, azzal magához is vonzza, s abba a dologba még legalább egyszer bele fog gabalyodni.
Aki kimondja magáról, hogy bűnös, jelt ad arra, hogy újra belekerüljön egy – egy szituációba.

Hogy mit tekintünk bűnnek, az megmutatja, mely területen van még feladatunk. Gondolkozzunk el mások bűnén, mit jelent bűnösnek lenni. Ha fel tudjuk oldani mások bűnösségét, azon a területen megszabadulunk az ítélkezés béklyójától.

Egy biztos: bűnös nincs. Azért csak jelentkezni lehet.